IX. Pius pápa közbenjáró imája Árpád-házi Szent Erzsébethez

Szent Erzsébet, világító példádon felismerheti a világ, mire képesítheti a szeretet, a hit és az alázat a keresztény lelket. Szíved minden erejével egyedül és csupán Istenedet szeretted, tiszta és bensőséges szeretetet ajándékoztál neki. Ezért már itt a földön megízlelhetted a mennyország örömeit és gyönyörűségeit, amelyek azokra a lelkekre várnak, akik hivatalosak az imádásra méltó isteni Bárány lakomájára. Földöntúli világosság, rendíthetetlen hit töltött el téged. Az Evangélium nemes leánya voltál. Felebarátodban Urunkat, Jézus Krisztust láttad. Ezért lelted örömedet abban, hogy a szegényekkel legyél, nekik szolgálj, felszárítsd könnyeiket, bátorságot önts beléjük, mindenféle szükséges szolgálatot teljesíts irántuk betegségeikben és szenvedéseikben egyaránt, amelyeknek mi, emberek, alávetettek vagyunk.

 

Szeretetre méltó Szent Ezsébet! Téged egészen különleges módon szeretett Isten. Légy most a mennyben lelkünk oltalmazója, és segíts minket, hogy mindjobban tetszhessünk Jézusnak! A magas mennyből tekints le reánk! Tekinteted már súlyos betegségekből meggyógyított embereket itt a földön. Mi itt élünk a világban, ebben a rossz, romlott, az Isten ügyeivel szemben közönséges világban. Ezért fordulunk hozzád bizalommal. Kérd az úrtól értelmünk megvilágosodását és akaratunk megerősödését, hogy megtaláljuk lelkünk békéjét és az igaz szeretetet.

 

 Adam Elsheimer (1569-1609), Szent Erzsébet ételt oszt a betegeknek.

Kozma László: Szent Erzsébet legendája 

Virágok közt akkor egy völgybe értél

Mely nem beszűkült: éppen hogy kitárult.

Ezer kehelybe kéklő, csöndes ég fért

S arany porzókon fényes napsugár gyúlt.

Harmat hullott hófehér falakra

S csengett, csengett egy kis templom harangja.

És elsimult, mint fűszálak a réten

Sok haragom, gyötrő szenvedélyem.

Vágyaimból nem maradt, csak ennyi:

Virágillat vagy harangszó lenni.

Sajgó szívvel a templomot kérdem:

Mi a neved? S ő megcsillan szerényen.

Felszenteltek Erzsébet nevére

Mert itt történt, hogy kenyeret osztott

S piros rózsa hajlott, mint a vére

Mert a kenyér a szívéből foszlott

Mikor felelt a feddő kérdésre

Mit rejtene, mit takar köténye.

Mert szétosztani számára tilos volt,

Vagyonát az utolsót is adni.

De felderült a téli táj, a hófolt

És rózsákkal kezdett sugarazni

Virággal, mely csak lélekből nyílhat

S mindent betölt a friss kenyérillat.

Mert ez történt - sohasem gondolnád!

Kenyér-illatot ontottak a rózsák

És a bimbó, pirosló temérdek

Meghasadó haja a kenyérnek. –

Illatként szállt a harangszó a tájra

Zengett a völgy, Erzsébet csodája.

S akkor halkan fohászkodni kezdtem: –

Kenyérillat, töltsed be a lelkem!

Mint Erzsébet, úgy adhassak én is

Mi átfut az emberek szívén is

Felderíti elesettek sorsát,

Akár kenyér-illattal a rózsák. 

 

Tamás István: Árpád házi Szent Erzsébet
 
Valahol messze fenn, egy hatalmas várban,
élt szerényen Szent Erzsébet Türingiában.
Akár mindenütt, szerte a nagyvilágban,
szegénység volt az úr, de hittek a csodában.

Erzsébet a Szent, imáiban kérlelte istent,
ha irgalmas és kegyes a szegényen segítsen.
Ételt, italt adjon a földi halandónak,
a síró gyermeknek a mezőn dolgozóknak.

Kiürült már régen a padlás és a kamra,
nem jutott már sok, csak egyetlen falatka.
Erzsébet imái felszálltak az égig,
repültek az úrhoz, a tejúton végig.

- Hallgasd meg uram égi fohászomat,
ne hagyd a néped, hogy elsorvadjanak!
Fáradtan nyitotta ki könnyel telt szemét,
amit látott csoda volt, mindennél többet ért.

Megtelt a kosár, a patak hallal volt tele,
a kemencékben kenyér, s volt a háznak teje.
A vár ura a rokon, nem vette jó néven,
Erzsébet jóságát, mert segít a szegényen.

Kérdőre vonta hát, mi van a kosárban,
- mutasd csak gyorsan? - mondta a hálátlan.
A királylány elpirult, virág van csak nálam,
a halottaknak viszem, hogy emléküket áldjam.

S ahogyan a kosár fedelét felnyitja,
Száz szál piros rózsa nevet a gonoszra.
Elrestellte magát, a vén kelekótya,
kezével legyintett, menj - siess a dolgodra.

Csodatörtént! – mert a jó isten akarta,
a szegénynek élelem a halottnak rózsa!
A regélők szerint e csoda megesett,
az esetről ki így, ki úgy emlékezett! 

A Szent Erzsébet baba az Alexiánus Testvérek
győrújbaráti Szent Erzsébet Otthonának társalgóját díszíti

A héten ünnepeljük győrújbaráti idősotthonunk névadójának és védőszentjének, az odaadó szeretet példaképének Szent Erzsébetnek napját, valamint a Szociális munka világnapját is. Mondjunk hálát mindannyiukért, akik szeretettel, odaadással gondoskodnak a rászorulókért. 

Árpád-házi Szent Erzsébet,

az önfeláldozó szeretet szentje, győrújbaráti otthonunk patrónája, könyörögj értünk. Kérünk, áldd meg otthonunk lakóit, adj nekik erőt, türelmet, békét és reményt. Vigasztald meg őket fájdalmukban, enyhítsd szenvedésüket, s öleld át őket szereteteddel, minden egyes pillanatban. Áldd meg otthonunk dolgozóit, adj nekik erőt és kitartást fáradságos munkájukban. Töltsd meg szívüket szeretettel és türelemmel, hogy méltó gondozást nyújthassanak lakóinknak. Áldd meg a hozzátartozókat, adj nekik erőt és reményt, hogy támogathassák szeretteiket. Töltsd meg szívüket szeretettel és türelemmel, hogy vigaszt és erőt adhassanak nekik. Áldd meg minden szerettünket, adj nekik egészséget, békét és boldogságot. Védd meg őket minden bajtól és veszélytől, s vezesd őket az igazság és szeretet útján.

Szent Erzsébet, kérünk, hallgasd meg imánkat, és közbenjárásoddal segíts nekünk, hogy méltók legyünk szeretetedre és áldásodra.

Ámen.

Művészet és Hit kiállítás/ Judaika kollekció, Herendi procelánok

Mária Terézi TÁL

Szédertálak és Kiddus Poharak

Viktória Mintázat, (Lepke motívumok) 1851

 

 

Közeleg Halottak napja, emlékezzünk meg elhunyt szeretteinkről.

Pecznyik Pál: Vándorok vagyunk

Két évszám között rövid kis vonás,
Földi életünk csupán villanás.
Mint borús égen villám fénye ad,
Suhan, mint madár, mint a gondolat?
Mégis oly sokan kérkednek vele,
Mások keze meg munkával tele.
Időt nyújtani soha nem lehet,
Rövid az időnk itt a föld felett.
Halál éjjele hamar ránk borul,
Porból szőtt testünk ismét porba hull.
Vándorok vagyunk, ha tetszik, ha nem,
Ha szólít az Úr, innen menni kell.
Időnk itt rövid, úgy bánjunk vele,
Hogy életünk lehessen tele
Égi örömmel, amely végtelen,
s tükrözze arcunk majd a mennyben fenn!

 

 

A kisbaráti temető halottak napján