Itt volt a Farsang...állt a bál.

                                    Jankovich Ferenc   

                                Az egyszeri-kétszeri fánk​

 

 

 

 

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.
De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó felkiált: "Elfogyott a fánk!"
Se fánk-se fánk...​

Szaladtam én a szerbe szívesen,
de ott sem volt, biz egy sziporka sem.
Holott már kezdett esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!
Se fánk-se fánk...​

Mit csináljunk? -gyomrunk is korgott,
Csak szipogattuk a finom szagot.
Nyálunk is csorgott, fényesült a szánk:
Csak hűlt a fánk és parázslott a fánk...
Se fánk-se fánk...​

"Átszaladok a szomszédba!" -mondom én...
Jaj, úgy röstellem, -húzódott szegény,
És nagyokat zötyögött Nagyanyánk:
"Itt egy garmada fánk, és semmi fánk..."
Se fánk-se fánk...​

Hát akkor mi legyen a vacsoránk?
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,​

De került másnap jó akácfa-fánk,
S irral-pirral mégis kisült
Az egyszeri-kétszeri fánk. ​