Nőnapra
A nő nem csupán szó, nem szerep a világban,
hanem csendes erő, mely életet fakaszt,
mint hajnal első fénye a tavaszi virágban,
mely reményt ad ott is, ahol a lélek fáradt.
Mosolya mély titok, időn túlról ragyog,
melyben megpihenhet vándor és fáradt szív,
s ha könnye hull, az is bátor fényben lobog,
mert az igazi erő sebekkel együtt hív.
Lelke rózsakert, mely mindig újra nyílik,
nem törékeny, csak érző, tiszta és szabad,
mint pillangó, mely fájdalomból szárnyra nyílik,
s könnyű szárnyaival új reménybe szalad.
Mert a nő a világ csendes teremtése,
szívében a szeretet láthatatlan virága él,
s ha önmaga lehet, az a legszebb létezése,
jelenléte értékére az egész világ megbékél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése